József Attila: ŐSZ
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s fonnyadt, puha...
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa...
zeng az ősz megint.
Eső mormog s rá a
nép nyomora...
mészároslegény
ajkán sír, mint árva,
egy furulya...
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s fonnyadt, puha...
köztük föl-le jár
mintha kalitkája
volna a fa.
jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
egy némaság.
búk lebbentgetik -
elillan ma éjjel
az ifjuság.