József Attila: MÁMOR
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Életért kűzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.