József Attila: HOLTTEST AZ UCCÁN
HOLTTEST AZ UCCÁN
Már félig készen, büszkén állt a fal,
Mikor leszédült. - Orvosért hamar!
Szegény fiú, erős volt s fiatal.
Mikor leszédült. - Orvosért hamar!
Szegény fiú, erős volt s fiatal.
Fehéren, törten ott feküdt a holt,
Beszéltek hozzá - ajka mit se szólt.
Ki volt az anyja? Jaj, ki volt, ki volt!!
Beszéltek hozzá - ajka mit se szólt.
Ki volt az anyja? Jaj, ki volt, ki volt!!
Körötte rajzott bámész uccanép,
Mesélték hogy' volt, máris szerteszét
S nem fogta senki malteros kezét.
Mesélték hogy' volt, máris szerteszét
S nem fogta senki malteros kezét.
Ijedt-kerek nagy szeme kimeredt,
Lehetett látni benn a kék eget,
Amint a Nap sütött a holt felett.
Lehetett látni benn a kék eget,
Amint a Nap sütött a holt felett.
Eszébe tán csak kedvese jutott,
Vagy édes apja s tán az is halott,
Vagy akiről soha nem is tudott.
Vagy édes apja s tán az is halott,
Vagy akiről soha nem is tudott.
Leszédült vagy leugrott - jaj szegény,
Erős vidám - és most halott legény
És senki nem sikolt: Fiam, enyém!
Erős vidám - és most halott legény
És senki nem sikolt: Fiam, enyém!
És majd a hullát fel is boncolják.
Nem ide való. Részeg volt? - Nohát.
S ha huga van, azt eltoloncolják.
Nem ide való. Részeg volt? - Nohát.
S ha huga van, azt eltoloncolják.
1922. júl.-aug.
