József Attila: NYÁRI DÉLUTÁN
nyesi a pázsitot,
guggol. Hátulról nézve
is látni, ásitott.
dongnak az üvegen.
Lágy szellők táncot járnak
a puha füveken.
langy tócsa most, megállt.
Hogy elleng, abból látszik,
hogy remeg a virág.
alszom? vagy dolgozom?
Megterit feleségem
szép fehér abroszon.
vászonfény lepi el.
Csillog, mert üvegtálon
ül, a földieper.
mellettem varrogat
s hallgatjuk, amint elmegy
egy vak tehervonat.