József Attila: [TÖREDÉKEK]
ökör hizik és nő a csalamádé
de az már a mi porunkból fakad
az öreg bácsi kerti útat döngöl
mert férfi vagyok és nem tudja senki,
még magam sem, hogy mennyit szenvedek.
kit rajtakaptak, hogy buktát lopott
és haragomban megölnék egy tündért
holott talált és lukas életünkért
belátom - ölni meg nem érdemes.
zörgő, seszinü alakok
ugy vonulnak a fejemen által
karácsonyesti gondolatok -
ily talicskákon hozzák a felhőhegyen
a havat libasorban kéklő seregben
az angyalok, hogy inség munka legyen -