József Attila: AZ ÁRNYÉKOK...
a csillagok kigyúlanak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.
növényi szenvedély szaga
fojtja szoruló mellem.
fogd ki a kéjt, meritsd szemed
hálóját mélyre bennem.