József Attila: [TÖREDÉKEK]
a hamvadó hegyek fölött.
A homály inge mögött
dereng a rét.
gondja kél a gondolatban
zsigereim zsugorgatja
ne bolondozz a belemben
ne kopogj a kebelemben
babos vesémet ne vesd ki
ne szakaszd a száraimat
ne kanyarogj a karomban
ráncom-redőmben ne rejtezz
ne szorongasd a szavamat
ne lapulj meg a lépemen
ne kiáltozz a képemen
csigolyáim ne csikorgasd
fürtöm tövét ki ne forgasd
lábujjamról lobog égig
vasból való váladéka
üveggolyókkal játszom.
Nem szeretnek a gazdagok:
árva gyereknek látszom
hogy elmulok
a kutyák így ugatnak,
az öreg csősz kivénhedett
eljárogál még egy hetet
nem sújt oda fütykösével
nem pöröl már istenével
nem káromol, nem is éber,
szeretne ő tán valamit,
de ha ő sem tudja, hogy mit,
cseléd volt, az istenfáját
néha megtömi pipáját
................................
................................
te szűzesség kinyilt virága
önnön fájdalmad boldogsága.
hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,
hogy jó legyek s utánad menjek!