Juhász Gyula: Tibiscus partján
Tibiscus partján
Ez a Tisza! A boszorkánysziget
Árva nyárfája felém integet:
A régi tájék, régi emlék.
Elszáll a lelkem nyugtalan, tova,
Eltűnik számos századok moha,
Mintha - Tibiscus táján lennék.
Árva nyárfája felém integet:
A régi tájék, régi emlék.
Elszáll a lelkem nyugtalan, tova,
Eltűnik számos századok moha,
Mintha - Tibiscus táján lennék.
Római prétor jár az avaron,
Szívében új, magányos fájdalom,
Idegen tájnak fáj a lelke,
A lusta víz, az álmatag ladik,
Szomorúfűz, el, messze nyugatig
És daru, árván énekelve.
Szívében új, magányos fájdalom,
Idegen tájnak fáj a lelke,
A lusta víz, az álmatag ladik,
Szomorúfűz, el, messze nyugatig
És daru, árván énekelve.
S a parton járnak barna emberek,
Mind hallgatag. Tán átok verte meg?
S ha nóta szól, még szomorúbb tán...
Valaha rég itt tengervész dalolt,
Valaha rég itt mély, sós puszta volt
S elült vészek sírtak a pusztán.
Mind hallgatag. Tán átok verte meg?
S ha nóta szól, még szomorúbb tán...
Valaha rég itt tengervész dalolt,
Valaha rég itt mély, sós puszta volt
S elült vészek sírtak a pusztán.
...Ez a Tisza! A boszorkánysziget
Árva nyárfája felém integet,
Felelek néki a szívemmel.
És mintha bús nyugalmat hintene
És mintha hűs fuvalmat küldene
Egy régi dal, egy régi tenger!
Árva nyárfája felém integet,
Felelek néki a szívemmel.
És mintha bús nyugalmat hintene
És mintha hűs fuvalmat küldene
Egy régi dal, egy régi tenger!
