Juhász Gyula: Pán sípján
A régi réten,
Felém csapongó pillangókra vártam,
Karomat, lelkemet kitártam!
Ti régi rétek,
Már többé engem meg nem babonáztok,
Ti tavaszi, tavalyi nászok!
Mely egyre mélyebb
És minden asszony, minden, minden ember,
A fény, a szín, az ég, a tenger!
Minden álom,
Bennem sajog a múlt és a jövendő,
Az én életfám: az örökre termő!