Juhász Gyula: Mercutio dala
Mercutio dala
Ezüst Diána most búvik pirulva
És Romeo most csókol, most szeret.
Nyájas Diána, szerelem barátja,
Szomorú szűz, vígan köszöntelek!
Mi a tavaszi éjszakába járunk,
Társunk a szél, a bánat és a felleg,
Míg a fehér, a boldog nyoszolyában
A Romeók szeretnek!
És Romeo most csókol, most szeret.
Nyájas Diána, szerelem barátja,
Szomorú szűz, vígan köszöntelek!
Mi a tavaszi éjszakába járunk,
Társunk a szél, a bánat és a felleg,
Míg a fehér, a boldog nyoszolyában
A Romeók szeretnek!
Mi testvérei a bús éjszakának
Várjuk a hajnalt, mely reánk nevet
És kótyagosak vagyunk a gyönyörtől,
Hogy valaki most csókol, most szeret.
Mi mások boldog csókjától pirulva
Elbúvunk szerényen, mint kósza gyermek.
Sebaj, a fehér, boldog nyoszolyában
A Romeók szeretnek!
Várjuk a hajnalt, mely reánk nevet
És kótyagosak vagyunk a gyönyörtől,
Hogy valaki most csókol, most szeret.
Mi mások boldog csókjától pirulva
Elbúvunk szerényen, mint kósza gyermek.
Sebaj, a fehér, boldog nyoszolyában
A Romeók szeretnek!
Montagu háza és Capulet háza
Feketén, komoran reánk mered,
Csak gyászoljatok ti fekete házak,
Az éjszaka szép s Romeo szeret;
Ó szűz Diána, örökké virrasztó,
Neked a szíved sohasem reped meg,
De az enyém titokban úgy sajog, míg
A Romeók szeretnek!
Feketén, komoran reánk mered,
Csak gyászoljatok ti fekete házak,
Az éjszaka szép s Romeo szeret;
Ó szűz Diána, örökké virrasztó,
Neked a szíved sohasem reped meg,
De az enyém titokban úgy sajog, míg
A Romeók szeretnek!
