Juhász Gyula: A hallgatás tornyában
A hallgatás tornyában
Elmennek mind oda...
A csönd várában nincs többé csoda.
Portáján az élet riadva vár.
Csönd. Csönd. Tornyával égbe ér a vár.
A csönd várában nincs többé csoda.
Portáján az élet riadva vár.
Csönd. Csönd. Tornyával égbe ér a vár.
Megyünk mind, mind oda...
Nem gyúl piros láng a bástyák felett,
Vak hallgatás az örök izenet.
Szomorú-e vagy közönyös e vár?
Csönd. Csönd. Az élet künn kérdezve jár.
Nem gyúl piros láng a bástyák felett,
Vak hallgatás az örök izenet.
Szomorú-e vagy közönyös e vár?
Csönd. Csönd. Az élet künn kérdezve jár.
Megyünk mi is oda...
Vannak, kiket úgy von a csönd hona,
Hogy itthagyják e zajt, szép boldogan,
Sokan vannak s mégis magányosan.
Kopogtatok tán holnap én is ott.
Csönd, csönd, nyílj meg Szezám!
S a hallgatás nagy tornya nyílni fog!
Vannak, kiket úgy von a csönd hona,
Hogy itthagyják e zajt, szép boldogan,
Sokan vannak s mégis magányosan.
Kopogtatok tán holnap én is ott.
Csönd, csönd, nyílj meg Szezám!
S a hallgatás nagy tornya nyílni fog!
