Juhász Gyula: A nagy maszk...
A nagy maszk...
Süket, vak, fáradt és halott.
Fölöttem függ. Dalol.
Bús, földöntúli ütemek,
Lélekzene, örök zene
Konganak némán a nagy maszk alól.
Fölöttem függ. Dalol.
Bús, földöntúli ütemek,
Lélekzene, örök zene
Konganak némán a nagy maszk alól.
Csókolom e nagy homlokot,
Ez ajkat, e szemet,
Valahogy apám ez a szép fej,
Valahogy a fia vagyok én,
Mert dalolok és mert szenvedek!
Ez ajkat, e szemet,
Valahogy apám ez a szép fej,
Valahogy a fia vagyok én,
Mert dalolok és mert szenvedek!
Egy glória sápasztja őt
És az én élő homlokomat;
Minden emberi egy s örök,
Ha megszépít a szenvedés,
Az álmodás és a gondolat!
És az én élő homlokomat;
Minden emberi egy s örök,
Ha megszépít a szenvedés,
Az álmodás és a gondolat!
Süket, vak, fáradt és halott
És néma ajka zeng:
A legmélyebb szimfónia,
A legörökebb zene szól
E halott ajkon most s mindég: a csend!
És néma ajka zeng:
A legmélyebb szimfónia,
A legörökebb zene szól
E halott ajkon most s mindég: a csend!
