Juhász Gyula: Fehér asztal...
Fehér asztal...
Ki már rég csöndes békét akarok,
Akaratlan vitéze annyi harcnak,
Boldog révem a fehér asztalok,
Hol piros bort és derűs kedvet adnak.
Akaratlan vitéze annyi harcnak,
Boldog révem a fehér asztalok,
Hol piros bort és derűs kedvet adnak.
Horatiusi arany örömök
S tiburi villa nékem nem jutottak,
Nem osztályom a nagyság, az örök,
Része az isteneknek s boldogoknak.
S tiburi villa nékem nem jutottak,
Nem osztályom a nagyság, az örök,
Része az isteneknek s boldogoknak.
De alkonyati fények idején
Vígan maraszt a békés kocsmaasztal
És boldog, esti bánattal vigasztal.
Vígan maraszt a békés kocsmaasztal
És boldog, esti bánattal vigasztal.
Áldott legyen! Nagy útról jöttem én,
Dalolva és csalódva visszatérek,
Vár rám egy asztal, hol még szép az élet.
Dalolva és csalódva visszatérek,
Vár rám egy asztal, hol még szép az élet.
