Juhász Gyula: Szürkület
Szürkület
A régi gyermek néha fölzokog még,
A régi gyermek néha fölnevet,
Rám derül néha egy alkonyodó ég,
Mely soha már meg nem véd engemet!
A régi gyermek néha fölnevet,
Rám derül néha egy alkonyodó ég,
Mely soha már meg nem véd engemet!
A régi gyermek játékai törve,
A régi gyermek kertjei oda,
Régi szüretnek nem jő vissza ősze,
Régi majális, hol van már bora?
A régi gyermek kertjei oda,
Régi szüretnek nem jő vissza ősze,
Régi majális, hol van már bora?
A régi utcák nem várnak esténkint,
A régi fák már nem köszöntenek,
A régi vágy már hervatag, beteg.
A régi fák már nem köszöntenek,
A régi vágy már hervatag, beteg.
Ó hol lehetnek tűnt téli estéink,
Sárkányok, derűs nyári égbe, fenn,
Tiszavirágok a holt vizeken?
Sárkányok, derűs nyári égbe, fenn,
Tiszavirágok a holt vizeken?
