Juhász Gyula: Glória
Glória
Ott fekszik ő a lágy, meleg alomba rejtve
És nézi vidoran, hogy az öreg tehén
Párát fú csöndesen a néma, téli estbe
S szőke szénán topog szelíden, feketén.
És nézi vidoran, hogy az öreg tehén
Párát fú csöndesen a néma, téli estbe
S szőke szénán topog szelíden, feketén.
A boldog bambino, a názáreti gyermek,
December gyermeke hallgatja vidoran,
A csordapásztorok milyen dalt énekelnek
Az éji delelő nyugodt óráiban.
December gyermeke hallgatja vidoran,
A csordapásztorok milyen dalt énekelnek
Az éji delelő nyugodt óráiban.
Az isteni gyermek szétnéz e vak világon,
Mely földnek hívatik, bús csillag, ó de szép
S ahogy leszáll reá ég harmata, az álom,
Tovább hallgatja a szférák víg énekét.
Mely földnek hívatik, bús csillag, ó de szép
S ahogy leszáll reá ég harmata, az álom,
Tovább hallgatja a szférák víg énekét.
Nem messze tőle már a szomorú olajfák
- A hold a táj felett ma is épp úgy lebeg -
Mint azon az éjszakán, hogy hitványul eladják
S kiissza egymagán a szörnyű serleget.
- A hold a táj felett ma is épp úgy lebeg -
Mint azon az éjszakán, hogy hitványul eladják
S kiissza egymagán a szörnyű serleget.
És mégis menni fog és harminchárom évet
Bolyong, míg az egek kárpitja meghasad.
...Most boldog csillagok biztos tüzei égnek
S a béke éve szánt a csillagok alatt!
Bolyong, míg az egek kárpitja meghasad.
...Most boldog csillagok biztos tüzei égnek
S a béke éve szánt a csillagok alatt!
