Juhász Gyula: Lobogó
Lobogó
Mint jó harcos az utolsó rohamban,
Meglengetem még egyszer lobogódat
Tűnt ifjúság, ez alkonyati dalban.
Meglengetem még egyszer lobogódat
Tűnt ifjúság, ez alkonyati dalban.
Lobogj, lobogj és csókold meg a napfényt,
Mely a tetőket mostan aranyozza,
Mint öreg harcos vén mellét a tallér.
Mely a tetőket mostan aranyozza,
Mint öreg harcos vén mellét a tallér.
Lobogj, lobogj, nemrég még harcok éke,
Tépett lobogó, vesztes ifjúságom
És lengj be vígan majd a barna éjbe.
Tépett lobogó, vesztes ifjúságom
És lengj be vígan majd a barna éjbe.
Reád hímezte boldog, büszke lelkem
Arany fonallal az örök dicsőség
Fantomjait s ha alszik elesetten,
Arany fonallal az örök dicsőség
Fantomjait s ha alszik elesetten,
Takard el az ifjaktól balga hősét.
