Juhász Gyula: Lobogó
Meglengetem még egyszer lobogódat
Tűnt ifjúság, ez alkonyati dalban.
Mely a tetőket mostan aranyozza,
Mint öreg harcos vén mellét a tallér.
Tépett lobogó, vesztes ifjúságom
És lengj be vígan majd a barna éjbe.
Arany fonallal az örök dicsőség
Fantomjait s ha alszik elesetten,