Juhász Gyula: Obsit
Obsit
Amerre tart az elfáradt sereg,
Nem dob pereg, de hulló levelek.
Nem dob pereg, de hulló levelek.
A harc az múló, ám a csend örök
A föld alatt és csillagok fölött.
A föld alatt és csillagok fölött.
Ó jőjjetek, fehér kendővel int
A régi otthon, a bús és szelíd.
A régi otthon, a bús és szelíd.
S mint rémes álmot ébredő gyerek
A szívetekből kitöröljetek:
A szívetekből kitöröljetek:
Négy év pokolt. Mindent feledni kell,
Az ember többé ilyet nem mivel!
Az ember többé ilyet nem mivel!
A szuronyokból ásó lesz s kapa,
Öreg bakából édes jó apa.
Öreg bakából édes jó apa.
Halál árkából, mely könnyel tele,
Arany kalászok szőke tengere.
Arany kalászok szőke tengere.
Ölő acélból író, tiszta toll,
Örök életről mely himnuszt dalol.
Örök életről mely himnuszt dalol.
A vén bakancs nem a halálba tart,
De a szabadság szent útjára majd.
De a szabadság szent útjára majd.
A hátizsákkal dobjátok le mind,
A szolgaság és szégyen terheit.
A szolgaság és szégyen terheit.
S dalos reménnyel úgy induljatok
A szebb jövőbe, munkás magyarok!
A szebb jövőbe, munkás magyarok!
