Juhász Gyula: Szerény gőg
Szerény gőg
Alázatosan és búsan botorkál
Szegény szolgád, ó élet, utadon,
De néha, néha énekelni próbál.
Szegény szolgád, ó élet, utadon,
De néha, néha énekelni próbál.
A szavadat én hittel hallgatom
S a porban és a sárban is dalolva
Megyek, megyek az országutakon.
S a porban és a sárban is dalolva
Megyek, megyek az országutakon.
Hiszen halál vár rám, bús vándorodra
S a temetőkbe többször térek én
És örömestebb, mint a városokba.
S a temetőkbe többször térek én
És örömestebb, mint a városokba.
De olykor mégis, lelkem rejtekén
Valami büszke sejtés bujtogat,
Valami titkos és bízó remény.
Valami büszke sejtés bujtogat,
Valami titkos és bízó remény.
Tán egy dalom, szelíd, mély hódolat
Előtted szépség és előtted élet,
Túlzengi majd a Hindenburgokat
Előtted szépség és előtted élet,
Túlzengi majd a Hindenburgokat
És mégis győzök én, ha már nem élek.
