Juhász Gyula: Tömörkény utcáján

Full text search

Tömörkény utcáján
 
A régi utcán lassan ballagok,
Fölöttem békés esti csillagok.
 
Mély nyugalom lágy szőnyege terül
Végig az utcán s a csönd hegedül.
 
Az ablakok, mint hű öreg szemek
S a régi házak is öregszenek.
 
Oly egyedül, oly bánatos vagyok,
Mint akit minden álma otthagyott.
 
S a csöndben, estben, árnyban mintha csak
Hozzám suhanna egy szelíd alak.
 
S én halkkal, loppal suttogok vele,
Mint hervadt hársak hulló levele.
 
A magyar bánat mély zenéje zeng,
Bús hangfogóval vén szívembe bent.
 
Én sírok, vallok, panaszom zokog,
Ő mosolyog, miként a boldogok.
 
A hangja mint a távol cimbalom,
Szívembe zöng nyugalmas biztatón.
 
Szemén megcsillan egy tisztább világ,
Mint jegenyéken túl a délibáb.
 
Ó drága árnyék, holt, hű cimbora,
Biztass, vezess és el ne hagyj soha!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi