Juhász Gyula: Ének Kupa vezérről
Ének Kupa vezérről
Tar Zerind fiát énekelem én,
Ki maga volt az utolsó remény.
Ki maga volt az utolsó remény.
A régi napnak végső fénye volt,
A Bakony árnyán örök éjbe holt.
A Bakony árnyán örök éjbe holt.
Őt nem dalolta víg udvari lant,
A neve átok, emléke bitang.
A neve átok, emléke bitang.
Mert ős hitünkért élt s vérzett el ő,
Új oltár alján sohse térdelő,
Új oltár alján sohse térdelő,
Új zsoltár ajkán soha nem fakadt,
Ő Ázsiából hozott szavakat:
Ő Ázsiából hozott szavakat:
Bús vérigéket, bánatos varázst,
Mely vérző szívre fejedelmi palást.
Mely vérző szívre fejedelmi palást.
A honvágy volt ő Ázsiánk felé,
Kitáruló kar vén csodák elé,
Kitáruló kar vén csodák elé,
Örök Turán tékozló fia volt,
Dalold szívem ma, zokogón dalold:
Dalold szívem ma, zokogón dalold:
Mert új hit, új föld mind hiába volt,
Mert régi lángunk mind hamvába holt!
Mert régi lángunk mind hamvába holt!
