Juhász Gyula: Önarckép, 1923
Már mosolyogva nézem az eget,
Melyen a régi vészek dühe nem dúl
És ezer fénye hívón integet.
Nem ér idáig rom és hervadás,
Időtlen emlék és jövő remény ez,
Foldulj felé csak, csüggedt csillagász!
Véres szüret volt és a vad vadászok
Még mindig egymást lesik, kergetik,
Pásztortüzeiket bíztatva gyujtják
És várom, amíg megvirrad megint.