Juhász Gyula: Arany Jánoshoz
Megint utódod lettem, nagy előd,
A nyugalomban gazdag aratás van
És én megállok csűreid előtt:
Viharban jártam, hol jég s vér esett.
És elpártolt a hűtelen szerencse,
Hogy káromolnom kelle az eget.
Hol ákác bólog és szunnyad a zaj
És elcsitul a balga macskajaj.
Derék fajtámnak s ez ma több nekem,
Mint világhír és világszerelem.