Juhász Gyula: Pécs
Áldott ölű hegyei koszorúzzák
A régi várost, melynek égbe zengő
Harangszava szent, magyar szomorúság.
Remények gazdag lombjai borítják,
Öreg kapukból fiatal hit indul
És jobb jövőbe lelkendezve hírt ád.
Keresztje mellett félhold mélabúja:
Magyar, török megbékélt múltja int
Virrasztva és vigyázva, várva vár
Víg virradást a bús "magyar határ..."