Juhász Gyula: Az ismeretlenhez
Az ismeretlenhez
Én néha már találkoztam veled.
Nem ott, ahol nevedben énekelnek
És átkozódnak, nem a bús dicsőség
Száz csarnokában, ahol én, eretnek,
Félek farizeus tekintetektől.
De láttalak már haldokló nyulacska
Bocsánatkérő pillantása mélyén,
És láttalak már kolduló öregnek
Tekintetén, ki ódon bérkaszárnya
Mély udvarában, mint valami kútban,
Kintorna mellett az eget kutatta.
És láttalak beteg babák szemében,
Melyek, mint eltört mennybolt kékje, fájtak
És láttalak egy revolvergolyóban,
Mely jobb volt hozzám mégis, mint az élet.
Mert akkor is téged kerestelek!
Nem ott, ahol nevedben énekelnek
És átkozódnak, nem a bús dicsőség
Száz csarnokában, ahol én, eretnek,
Félek farizeus tekintetektől.
De láttalak már haldokló nyulacska
Bocsánatkérő pillantása mélyén,
És láttalak már kolduló öregnek
Tekintetén, ki ódon bérkaszárnya
Mély udvarában, mint valami kútban,
Kintorna mellett az eget kutatta.
És láttalak beteg babák szemében,
Melyek, mint eltört mennybolt kékje, fájtak
És láttalak egy revolvergolyóban,
Mely jobb volt hozzám mégis, mint az élet.
Mert akkor is téged kerestelek!
