Juhász Gyula: A szegedi boszorkányok
A szegedi boszorkányok
Most kétszáz éve égették meg őket,
Poraikon ma pásztor furulyál
És nem vette be testüket az őskert
És hírüket nem vitte szét futár.
Poraikon ma pásztor furulyál
És nem vette be testüket az őskert
És hírüket nem vitte szét futár.
Szent Györgynek éjjelén és Luca napján
Megrontották a marhát, a vetést;
Lovagoltak az Ördögök fuvarján
S megvertek születést és temetést.
Megrontották a marhát, a vetést;
Lovagoltak az Ördögök fuvarján
S megvertek születést és temetést.
Szegények voltak, átkos, bélyeges nép,
Akiket ember és sors keze megtép,
Kiket a hóhér titkon temet el.
Akiket ember és sors keze megtép,
Kiket a hóhér titkon temet el.
De kétszáz év után is bús, lidérces
Álmából a dárdás polgár fölérez
S rájuk gondolni csak nagy félve mer!
Álmából a dárdás polgár fölérez
S rájuk gondolni csak nagy félve mer!
