Juhász Gyula: ELÉGIA
ELÉGIA
Elhervadott virág, Isten veled,
Nem látja arcod' a szép kikelet,
Ellankadott annak rózsája már.
Oh! Letarolt a kegytelen halál!
Nem látja arcod' a szép kikelet,
Ellankadott annak rózsája már.
Oh! Letarolt a kegytelen halál!
Az őszi szél susog porod felett,
Pacsirta nem dall néked éneket;
Tavasz derűje, éjszak zord fagya
Elmúlnak és mi nem látunk - soha!
Pacsirta nem dall néked éneket;
Tavasz derűje, éjszak zord fagya
Elmúlnak és mi nem látunk - soha!
Szemed nem könnyez többé sohasem,
Már fenn honolsz az Ég felhőiben;
Mosolyg az ég, utolsót mosolyog,
Talán ez a te végső mosolyod!
Már fenn honolsz az Ég felhőiben;
Mosolyg az ég, utolsót mosolyog,
Talán ez a te végső mosolyod!
1898
