Juhász Gyula: MAGYAR EPIGRAMMOK
MAGYAR EPIGRAMMOK
I.
A fűzfapoéta
Sípol, egyre dudál a fűzfapoéta,
Verse csupa "virág" és csupa "bokréta";
- Ilyen a külseje, a szavak virága,
De benne értelmet ördög sem találna!
Verse csupa "virág" és csupa "bokréta";
- Ilyen a külseje, a szavak virága,
De benne értelmet ördög sem találna!
II.
A "polyhistor"
Sok mindent tud Áron, bő a tudománya,
Összegyűjtött minden bölcset egy rakásra,
De ha kérdeznéd őt ebből avagy másból,
Kiszaladna szegény az egész világból.
Összegyűjtött minden bölcset egy rakásra,
De ha kérdeznéd őt ebből avagy másból,
Kiszaladna szegény az egész világból.
III.
Az ostoba
Mindenütt előljár, mindenütt lármázik,
Olcsó kacagásra, hitvány tapsra vágyik,
- Kacagnak is néki, szellemességének,
De talán még inkább ostoba eszének.
Olcsó kacagásra, hitvány tapsra vágyik,
- Kacagnak is néki, szellemességének,
De talán még inkább ostoba eszének.
IV.
A tudatlan kritikus
Pápaszeme vagyon, de rettentő, néki,
Írók tudományát méter számra méri,
Szereti legyezni ön tudatlanságát,
- Meg is adja szegény mindennap az árát.
Írók tudományát méter számra méri,
Szereti legyezni ön tudatlanságát,
- Meg is adja szegény mindennap az árát.
Népszerűség
Irjál egy szociális könyvet nagy hangon kiabálva,
És nevedet zengi, zúgva ezernyi tömeg!
És nevedet zengi, zúgva ezernyi tömeg!
1898
