Karinthy Frigyes: Füst Milán EPIGRAMM
Füst Milán
EPIGRAMM
EPIGRAMM
1. sor. Jaj Uram, engem bántanak.
2. sor. Nekem hideg nyállal kenik homlokom is.
3. sor. És bizonyos tekintetben mindig rúgnak hátulról.
4. sor. Jaj, roppant hideg hagymákat eszek.
5. sor. És nekem kezeim ragadnak.
6. sor. Jaj, tele van a föld bévülről kukacokkal.
7. sor. És most jut eszembe, hogy az ember nem él örökké.
8. sor. Jaj Istenem, szerkesztő úr, mit tetszik szólni hozzá, hogy az ember meghal.
9. sor. És fekete földben sötét homokot eszik ragadós gombócokba összeragadva.
10. sor.Jaj keserű így az élet azér' mondom szerkesztő úr kérem, borzasztó nehéz az ember élete itt ezen a földön, bizony, s a súlyos angyal letorpad.
2. sor. Nekem hideg nyállal kenik homlokom is.
3. sor. És bizonyos tekintetben mindig rúgnak hátulról.
4. sor. Jaj, roppant hideg hagymákat eszek.
5. sor. És nekem kezeim ragadnak.
6. sor. Jaj, tele van a föld bévülről kukacokkal.
7. sor. És most jut eszembe, hogy az ember nem él örökké.
8. sor. Jaj Istenem, szerkesztő úr, mit tetszik szólni hozzá, hogy az ember meghal.
9. sor. És fekete földben sötét homokot eszik ragadós gombócokba összeragadva.
10. sor.Jaj keserű így az élet azér' mondom szerkesztő úr kérem, borzasztó nehéz az ember élete itt ezen a földön, bizony, s a súlyos angyal letorpad.
| 11. sor. | S fáklyáját lefelé fordítja. |
