Kazinczy Ferenc: A BOLDOG ALKONY.
A BOLDOG ALKONY.
Csókot, lyányka! «Nem én!» Igen, ó igen, eggyet! «Ereszsz; nem!»
Reszkete, megragadám. Ide szácsk... «Ah el!» E szemet, és e
Még egyszer szácskád. De ne tartsd hát zárva szemed még
És gyönyörű nyakad és ambrás szép kebledet! Újra
Hagyd... «Jőnek, hamar el! fuss.» - s futnom kelle. De most már
| Láng vagyok; éltem alél, angyali lyányka! «Nem én.» |
| Másikat, a rózsás ajkat, ez arczot! «El! el!» |
| S homlokod! e lobogó gesztenyeszög hajakat, |
| Szádat! hagyd színom, Lolli, lehelletedet. |
| Tőled, Lolli, csak az hajnali fényre futok. |
