Kisfaludy Károly: A sastoll.
A sastoll.
A királyi palotában
Már elhagyva, ősz fürtökkel
Áll hős Toldi. Ifjak körzik
S egy közőlök gúnyra is kel,
Egy új sarkantyús vitéz,
Ki hegykén mindet lenéz.
Már elhagyva, ősz fürtökkel
Áll hős Toldi. Ifjak körzik
S egy közőlök gúnyra is kel,
Egy új sarkantyús vitéz,
Ki hegykén mindet lenéz.
"Ej, te vén sas, de kopott vagy!
Volt erőd be rút hamvvá lett!
Nyom ruhád is, hadd e fénykört,
Már neked jobb kályha mellett,
Ott forgasd az olvasót,
Hadd nekünk a földi jót."
Volt erőd be rút hamvvá lett!
Nyom ruhád is, hadd e fénykört,
Már neked jobb kályha mellett,
Ott forgasd az olvasót,
Hadd nekünk a földi jót."
Toldi méri: "Úgy van, úrfi,
A vén sasnak tolla is súly;
Érzem azt, azért segíts te,
Köntösöm vedd, s keblem tágul.
Azt ne bánd, hogy éktelen,
Sok csatán volt már jelen."
A vén sasnak tolla is súly;
Érzem azt, azért segíts te,
Köntösöm vedd, s keblem tágul.
Azt ne bánd, hogy éktelen,
Sok csatán volt már jelen."
A király jön, hall, s parancsol,
És az úrfi mint szörnyed,
Köntösét rá adja Toldi;
De alatta már is görnyed,
S addig nyomja kétfelől
Míglen hamvként összedől.
És az úrfi mint szörnyed,
Köntösét rá adja Toldi;
De alatta már is görnyed,
S addig nyomja kétfelől
Míglen hamvként összedől.
"Ez varázs!" zúg, s a király int;
De nyugtan mosolyg hős Toldi,
És ujjából köntösének
Vastekéket s buzgányt huz ki:
"Ősz van, itt hűs szél legyint,
Megbéleltem egy kicsint."
De nyugtan mosolyg hős Toldi,
És ujjából köntösének
Vastekéket s buzgányt huz ki:
"Ősz van, itt hűs szél legyint,
Megbéleltem egy kicsint."
