Kisfaludy Károly: A szegény utas.
A szegény utas.
Majláth János után németből.
Leszáll az éj. - Szegény gyalog
Vándor telt szívvel andalog;
Ballag s néz, hol lesz nyughelye,
De nyilt ajtóra nem lele.
Vándor telt szívvel andalog;
Ballag s néz, hol lesz nyughelye,
De nyilt ajtóra nem lele.
"Ha szállást senki más nem ad,
Atyám örökje felfogad;
Hajléka nagy s kiterjedett,
Lakója sok kiszenvedett.
Atyám örökje felfogad;
Hajléka nagy s kiterjedett,
Lakója sok kiszenvedett.
Ha nézed ősi házamat.
Szivedre csendes bája hat,
Türöd, ha sorsod balja sért,
S nem érzed tűzforrtán a vért.
Szivedre csendes bája hat,
Türöd, ha sorsod balja sért,
S nem érzed tűzforrtán a vért.
Kegy jobbra rá sátort vona,
Melyet vihar nem bont soha;
Kék csillogó boltszőnyege,
Láttán enyész búd fellege.
Melyet vihar nem bont soha;
Kék csillogó boltszőnyege,
Láttán enyész búd fellege.
Egy kis szobája oh be szép!
Boldog ki hűs enyhébe lép!
Szűk ez, szelíd nyugalma is,
Minden bú, gond ellen paizs.
Boldog ki hűs enyhébe lép!
Szűk ez, szelíd nyugalma is,
Minden bú, gond ellen paizs.
Csendét nem dulja semmi nesz,
Bár künn özönvész dörgedez;
Fedi hó vagy virágpalást,
S mindennek nyujt vigasztalást.
Bár künn özönvész dörgedez;
Fedi hó vagy virágpalást,
S mindennek nyujt vigasztalást.
Csókolja napfény s csillagok;
Felé örömmel ballagok.
Sír e kies hajlék neve;
Atyám! hivó szavad jön-e?
Felé örömmel ballagok.
Sír e kies hajlék neve;
Atyám! hivó szavad jön-e?
A vándor ily érzés között
Aranyálomba költözött,
S midőn a nap felvirradott,
Szegény! holtan találtatott.
Aranyálomba költözött,
S midőn a nap felvirradott,
Szegény! holtan találtatott.
