Kölcsey Ferenc: AZ ACATIA
AZ ACATIA
Mirtusz homlokomon és hűvös acátialombok
Azt remegő lyánykám keziből, mint égi jutalmat,
Ákáclombjaimat deli Cháris fűzte hajamba,
"Itt ölelék egymást, kiket én kedvellek örökre,
Rezzent lombok alól susogott lágy szárnya zefírnek,
| Fonnak ölelkezvén illatozó koszorút; |
| Gyöngéded szerelem géniusza nyújtja felém; |
| Hogy szent fája tövén zengjenek égi dalok. |
| Láng emelé sziveik, s isteni szimpátia. |
| S felnyílt kedvesimért illatozó kebele." |
1811. december 5.
