Kölcsey Ferenc: RÁKÓCZI HAJH. . .
RÁKÓCZI HAJH. . .
| Rákóczi hajh, Bercsényi hajh! |
Még leng a szellem tőletek,
S már lelke sem hevűl.
| Oltárunk áll s nem füstölög |
A szablya függ, s nem hord vitézt
Hátán a büszke mén.
| O Várna, Várna fűveid |
Borítsa csendes nyúgalom,
Király, emlékedet.
| Vérkönnyet önt az útazó, |
Frzése mély, érzése szent,
Mert rajtad sír, o hon!
| De bujdosóknak sírja te |
Nem leng egy sóhajt s feléd
Hűv ének szárnyain !
| Titkon borong a géniusz |
Hol lángoló szív s honszerelm
Váltottak életet.
| Bosszúját a hűvet, nemest |
Mely forr és olvad, s tiszta lesz,
És pontját fölleli.
| S villámként csap, villámként sujt, |
S a honfiú, s a honleány
Csak érez, nem lát s fél.
| És halni mégyen, győzve jár ; |
Vészek körítik homlokát,
Erő forr kebelén.
| S rohan, mint ár, a győzelem |
A láncsa zúg, a lobogót !
Magas szellők viszik,
| S ledőlt országok hamvain |
Mely lelket tölt, mely szívet ráz
Neve zengésivel.
Pécel, 1817. április
