Kölcsey Ferenc: RÓZA
RÓZA
| "Kéred, bajnok, hű szerelmem, |
Kell-e szívemben viselnem
Majd úgy arcodat?
Bajnok, Róza kebelében
Nincsen hézak már,
Kinek olvadt szerelmében,
Rá siron túl vár."
| Hallja Forgács gyötrelemmel |
"El, el innen keservemmel" -
Szól és lóra űl.
"Látni, látni, messze messze
Pogány táborát,
Hogy keverje, hogy feressze,
Véremben nyilát"-
| "Vérző szívnek, mély sebeknek |
András, hol zászlóid lebegnek,
Sorsom rátalál"-
S téren, völgyen, kősziklákon,
S tenger habjain,
Rengetegben s vad pusztákon
Fut szél szárnyain.
| Küzd a bajnok a csatában, |
Elhúnyt élte hajnalában,
Szűk sír fogta bé.
Ó, de lelkét nem tarthatja
Földi zár s fedél,
Nyítva az égnek boltozatja,
S lángszárnyakra kél.
| És keletröl el nyugotra |
Néz tengerre, néz partokra
Messze pályáján.
Egy pillanat és az égen
Még csapongva száll,
Más pillantat, s egy térségen
Már honában áll.
| Róza nyugszik a ligetben, |
Vékony égi leplezetben
Tűn a lélek fel.
Csüggedt arcnak halaványa,
S véres kebele,
S régi kellem maradványa
Tűntek fel vele.
| "Róza, Róza, kebeledben |
Az, ki olvadt szerelmedben,
Rád siron túl vár"-
Mint szélzúg s s tündér-ének
Zengtek szavai;
Róza reszket, s eltünének
Vészes álmai.
| Búsan űl a szép leányka, |
Hervad, ah, a szép leányka
Sír lakóihoz!
Mely felé zúg, minden szellem
Halál szelleme;
Rózsa-szép kor s égi kellem
Halnak el vele.
Pécel, 1814. július 3.
