Kölcsey Ferenc: ZSARNOK
ZSARNOK
Virtus s igazság zengtek nyelveden,
Csak leple volt hatalmad bűneidnek,
Ezüstkehelyt ürített a gonosz asztalodnál,
Még egy falatja volt az éhező szegénynek,
Avult fedél óvá még a szelektől,
Hajh bujdosott az ősi lakhelyéről,
Keblében vitte kisdedét, s panaszát
S terád bízatott-e ezreknek boldogsága,
S neked ád majd márványt s nagy nevet a hízelkedés
| De gyűlölte mindkettőt szived; |
| S szádban a törvény átok leve. |
| Kivűl az ajtón sírt az üldözött. |
| S elrablottad azt; |
| Hideg vérrel hajtád ki onnan is. |
| Sápadt neje |
| Poroszlód azt korbáccsal ölte el! |
| Hogy árulhasd pénzért véröket? |
| O Rabló, sírodon? |
Cseke, 1823. április
