Komjáthy Jenő: LELKEMBŐL ZENGEM ...
LELKEMBŐL ZENGEM ...
Lelkemből zengem ezt a dalt,
Hogy minden lelket hasson át!
Megjósolom a diadalt,
Az igazság diadalát!
Hogy minden lelket hasson át!
Megjósolom a diadalt,
Az igazság diadalát!
Lelkemből szültem ezt a szót,
Az örök szót, az új igét:
Bennem lehelnek milliók,
Én vagyok az emberiség!
Az örök szót, az új igét:
Bennem lehelnek milliók,
Én vagyok az emberiség!
Szavamtól ittas lett a menny,
Maga a nap szebben ragyog:
Arcom sugárzik mindenen,
Minden parányban én vagyok.
Maga a nap szebben ragyog:
Arcom sugárzik mindenen,
Minden parányban én vagyok.
Utánam zengi tér, idő
A szabad szót, a szép igét:
Magasra emelem dicső
Zászlódat, szent Egyéniség!
A szabad szót, a szép igét:
Magasra emelem dicső
Zászlódat, szent Egyéniség!
Magasból zengem ezt a dalt,
És messze száll az égi szó:
A szám nem ül több diadalt,
Egy többet ér, mint millió!
És messze száll az égi szó:
A szám nem ül több diadalt,
Egy többet ér, mint millió!
S a mélységekből visszazúg
Az íge, mely magasba csap:
Csak szolgaszív lehet hazug,
Szabadot ölel a szabad.
Az íge, mely magasba csap:
Csak szolgaszív lehet hazug,
Szabadot ölel a szabad.
És megdobbant az anyaföld
A büszke szóra, hogy: vagyok!
Minden nagy szívnek vágya tölt,
Mert boldogok a szabadok.
A büszke szóra, hogy: vagyok!
Minden nagy szívnek vágya tölt,
Mert boldogok a szabadok.
Ó, boldog én, hogy láthatom
Az ígéret gyönyörhonát!
Hogy adva lőn kimondanom,
Mit szemem túl csodálva lát!
Az ígéret gyönyörhonát!
Hogy adva lőn kimondanom,
Mit szemem túl csodálva lát!
Az élet telje, dús özönje
Ömlik belőlem és belém,
Feledve köznap gondja, könnye:
Megteltem az Istennel én!
Ömlik belőlem és belém,
Feledve köznap gondja, könnye:
Megteltem az Istennel én!
[1893. december 10.]
