Komjáthy Jenő: TUDOM, HOGY ELJÖN ...
TUDOM, HOGY ELJÖN ...
Tudom, hogy eljön az a nap,
Mindennél szebb, hatalmasabb,
Nagy álmod, Ifjuság!
Ha azt a szót kimondom,
Ha a zászlót kibontom,
Elsápad a világ.
Mindennél szebb, hatalmasabb,
Nagy álmod, Ifjuság!
Ha azt a szót kimondom,
Ha a zászlót kibontom,
Elsápad a világ.
Tudom, hogy lesz még oly idő;
Melynek gyönyöre széditő,
Haragja fergeteg.
Berohanok a viadalba
És diadalról diadalra
Ragad majd engemet.
Melynek gyönyöre széditő,
Haragja fergeteg.
Berohanok a viadalba
És diadalról diadalra
Ragad majd engemet.
Tudom, hogy eljön az a nap,
Mely nékem is hatalmat ad
Majd a szivek fölött.
Járok biborlepelbe,
Magasztva s ünnepelve
Az emberek között.
Mely nékem is hatalmat ad
Majd a szivek fölött.
Járok biborlepelbe,
Magasztva s ünnepelve
Az emberek között.
Tudom, hogy a jövő enyém;
Ki csüggött kérész életén,
Csak az lesz puszta por.
A fellegekbe épül
Dicső nagy példaképül
A fájdalom-lobor.
Ki csüggött kérész életén,
Csak az lesz puszta por.
A fellegekbe épül
Dicső nagy példaképül
A fájdalom-lobor.
Tudom, hogy eljön az a nap,
Midőn szabad leszek, szabad,
Ur önmagam felett.
A láthatár kitágul,
Alkotva, messze száguld
A szárnyas képzelet.
Midőn szabad leszek, szabad,
Ur önmagam felett.
A láthatár kitágul,
Alkotva, messze száguld
A szárnyas képzelet.
Ah, eljön, el, a szép idő!
Gyönyörje; üdve széditő,
Haragja fergeteg.
Berohanok a viadalba,
És diadalról diadalra
Ragad majd engemet.
Gyönyörje; üdve széditő,
Haragja fergeteg.
Berohanok a viadalba,
És diadalról diadalra
Ragad majd engemet.
[Szenic, 1891. március 27.]
