Kosztolányi Dezső: Ó, én szeretem a bús pesti népet
Ó, én szeretem a bús pesti népet
Ó, én szeretem a bús pesti népet,
mely a Külső-Józsefvárosba tépett
ruhákba jár vasárnap délután
mely a Külső-Józsefvárosba tépett
ruhákba jár vasárnap délután
és ámolyogva, szédelegve hallja,
hogy döng a tükrös kávéházak alja
s a mozi-reklámokra néz tunyán.
hogy döng a tükrös kávéházak alja
s a mozi-reklámokra néz tunyán.
Sokszor úgy érzem, szinte-szinte vétek,
hogy csöndben élek, nem nézek felétek,
s az álmok lenge fodrát fodrozom.
hogy csöndben élek, nem nézek felétek,
s az álmok lenge fodrát fodrozom.
Ilyenkor aztán, elhagyott vasárnap,
kis görbe közein a téli sárnak
vezeklőn járok az utcátokon.
kis görbe közein a téli sárnak
vezeklőn járok az utcátokon.
Itt élnek ők, a kedveskék, e járdán,
letaposott cipősarokkal, árván,
kávémérésbe bújva hallgatag.
letaposott cipősarokkal, árván,
kávémérésbe bújva hallgatag.
Éhes leányaik, kiket szeretnek
kopott árvácskák, fáradt, vézna szentek,
gázláng alatt sötéten állanak.
kopott árvácskák, fáradt, vézna szentek,
gázláng alatt sötéten állanak.
Ki nézte meg, mit rejt szobájuk árnya?
Ki leste meg, van-e ágyukba párna?
Ki látta, hogy mi a bús, pesti nép?
Ki leste meg, van-e ágyukba párna?
Ki látta, hogy mi a bús, pesti nép?
Én láttam a munkást és lázra bújtott,
sápadt arcát, hogy rossz szivarra gyújtott,
én láttam a föld vérező szívét.
sápadt arcát, hogy rossz szivarra gyújtott,
én láttam a föld vérező szívét.
Bármerre mennék, ide visszatérnék,
bármerre szállnék, átkozott, szegény nép,
a gondodat kiáltaná a szám,
bármerre szállnék, átkozott, szegény nép,
a gondodat kiáltaná a szám,
mert bánatkőval van utcád kirakva,
szemed a bánat végtelen patakja
s jaj, ez a föld, e bús föld a hazám.
szemed a bánat végtelen patakja
s jaj, ez a föld, e bús föld a hazám.
1913
A lelkem oly kihalt, üres
A lelkem oly kihalt, üres,
mint éjjel a tükör.
mint éjjel a tükör.
Holtan világít egymaga
a bűvös fényű kör.
a bűvös fényű kör.
Ő látta hajdan a napot,
a májusi eget.
a májusi eget.
De most belé az árvaság,
a semmi integet.
a semmi integet.
Elmegy, ki látja itt magát,
a táj is elenyész.
a táj is elenyész.
Övé a csönd, az éjszaka
s meghal, ki belenéz.
s meghal, ki belenéz.
1920
