Kosztolányi Dezső: Öreganyó.
Öreganyó.
Öreganyó.
| Karszékben trónolsz |
nehézkesen és furcsa fénnyel
reánk mered.
Redő-gyűrűs, fekete arcod
mindíg nyugodt, mindíg komor,
mint a halottak tiszta képe,
mint egy szobor.
mindíg nyugodt, mindíg komor,
mint a halottak tiszta képe,
mint egy szobor.
Tipegve járkálunk körötted,
tűnik év évre, percre perc,
s te egyiptomi gráciával
csak integetsz.
tűnik év évre, percre perc,
s te egyiptomi gráciával
csak integetsz.
Száraz bőrödből, kék eredből
a boldog ősz nyugalma száll.
Nem győz terajtad már az élet,
sem a halál.
a boldog ősz nyugalma száll.
Nem győz terajtad már az élet,
sem a halál.
Elébed állok s néha mintha
az idő szárnya csapna rám.
Bámullak tágranyílt szemekkel,
öreganyám.
az idő szárnya csapna rám.
Bámullak tágranyílt szemekkel,
öreganyám.
1906
