Kosztolányi Dezső: Szemem gyakorta visszanéz
és úgy idézlek,
anyámnak atyja, régi gyógyszerész.
Te félreültél,
hogy mulatott cigánnyal a megye.
tej, szódavíz volt
italod hangos asztalok megett.
oly szűzi-rendes,
de körmöd a sok jódtól sárga volt.
könyved se volt több
csak egy latin, ó Pharmacopoea.
lankadt zarándok,
fájó göröngyre estél könnyezőn.
alélva menni
egy tájon, hol az inség fütyürész.
bot a kezedben,
a válladon egy ócska hátizsák.
gyökér volt benne
és benne volt, már benne volt a bú.