Kosztolányi Dezső: A MENNYEI HALÁL SUTTOGÁSA
A MENNYEI HALÁL SUTTOGÁSA
Walt Whitman
A mennyei halál suttogása hallatszott fülembe,
az éj ajkának fecsegése, zümmögő korálok,
lágyan közeledő lábzajok, csendesen lebegő misztikus
láthatlan patakok fodrozatjai, folyó, örökre folyó víz
(vagy könnyek locsogása? az emberi könnyek mérhetetlen
az éj ajkának fecsegése, zümmögő korálok,
lágyan közeledő lábzajok, csendesen lebegő misztikus
| szellők, |
| áradatai |
| vizei?) |
Nézek, az égre nézek s látok nagy felhőtömegeket
gyászosan, lassan hömpölyögnek, halkan dagadnak,
időnként egy homályosuló, elszomorodó csillag
gyászosan, lassan hömpölyögnek, halkan dagadnak,
| keverőznek, |
| a messzeségben feltűnik, eltűnik. |
(Én azt hiszem inkább, valami vajudik, valami halhatatlan
a határokon, a szemnek láthatatlanul,
valami lélek száll tova.)
| születik az ünnepi percben; |
valami lélek száll tova.)
