Kosztolányi Dezső: PHÉDRE
PHÉDRE
Sarah Bernhardtnak
Oscar Wilde
Mily bús, üres lehet ez a világ
neked, ki egykor Firenzében éltél,
Mirandolával édesen beszéltél
s láttál olajfát, Akadémiát:
neked, ki egykor Firenzében éltél,
Mirandolával édesen beszéltél
s láttál olajfát, Akadémiát:
nádat szakított zöld folyón kezed
rikoltó sípul a baklábu Pánnak,
játszott körötted a fehér leány-had,
ott, hol komoly Odysseus ébredett.
rikoltó sípul a baklábu Pánnak,
játszott körötted a fehér leány-had,
ott, hol komoly Odysseus ébredett.
Hamvad görög urnába nyughatott
egykor, de újra feljöttél ez árva,
hétköznapi és bús, üres világra,
egykor, de újra feljöttél ez árva,
hétköznapi és bús, üres világra,
mert fájtak ott a naptalan napok,
rózsái a halott sivatagnak
s a csóktalan csók, mit halottak adnak.
rózsái a halott sivatagnak
s a csóktalan csók, mit halottak adnak.
