Kosztolányi Dezső: TARANTELLA
TARANTELLA
Hilaire Belloc
A kocsmára emlékszel-e,
Mirandám?
A kocsmára emlékszel-e?
S hogy hullt a földre le a szalma,
nyoszolyánkul hogy hullt le könnyű halma,
s hogy csíptek a bolhák fenn a hegyekben éjjel,
s mily kátrány-ízű volt a bor?
S hogy vigadtak ifjú öszvérhajcsárok szerteszéjjel
(a vadszőlős, sötét verandán)?
Emlékszel-e, Mirandám,
a kocsmára emlékszel-e?
Hogy vigadtak ifjú öszvérhajcsárok szerteszéjjel,
a sok ágrólszakadt, szegény
és nincstelen legény
s hogy kalapács lógott a kilincsünk helyén?
S mily hejehuja járta,
micsoda lárma
és taps, mikor jött egy lány s fékeveszett
táncába kezdett.
Cikázva
a lázba
előre-hátra, mint egy víg, kis ördög,
s a csörgettyűje csörgött,
pörgött ő is vele -
zörgött gitárok álmos éneke!
Mirandám?
A kocsmára emlékszel-e?
Ma hallgatag:
Mirandám,
ma hallgatag.
Csak az ősz, nagy hegyormok állanak:
az ajtónál fut a záporpatak.
A csönd
leng nesztelen, és messze lenn
a termeken
régen-halottak lába döng.
A csönd
meg künn a gyors
vad Vízesés zúg, mint a Sors.
Mirandám?
A kocsmára emlékszel-e?
S hogy hullt a földre le a szalma,
nyoszolyánkul hogy hullt le könnyű halma,
s hogy csíptek a bolhák fenn a hegyekben éjjel,
s mily kátrány-ízű volt a bor?
S hogy vigadtak ifjú öszvérhajcsárok szerteszéjjel
(a vadszőlős, sötét verandán)?
Emlékszel-e, Mirandám,
a kocsmára emlékszel-e?
Hogy vigadtak ifjú öszvérhajcsárok szerteszéjjel,
a sok ágrólszakadt, szegény
és nincstelen legény
s hogy kalapács lógott a kilincsünk helyén?
S mily hejehuja járta,
micsoda lárma
és taps, mikor jött egy lány s fékeveszett
táncába kezdett.
Cikázva
a lázba
előre-hátra, mint egy víg, kis ördög,
s a csörgettyűje csörgött,
pörgött ő is vele -
zörgött gitárok álmos éneke!
Mirandám?
A kocsmára emlékszel-e?
Ma hallgatag:
Mirandám,
ma hallgatag.
Csak az ősz, nagy hegyormok állanak:
az ajtónál fut a záporpatak.
A csönd
leng nesztelen, és messze lenn
a termeken
régen-halottak lába döng.
A csönd
meg künn a gyors
vad Vízesés zúg, mint a Sors.
