Kosztolányi Dezső: AZ OLAJFÁK KERTJE
AZ OLAJFÁK KERTJE
Rainer Maria Rilke
Ment fölfelé, a szürke lombon át
oly szürke volt, az Olajfák sorába
és lehajtotta poros homlokát
forró, vonagló tenyere porába.
oly szürke volt, az Olajfák sorába
és lehajtotta poros homlokát
forró, vonagló tenyere porába.
Ide jutott. És ez volt csak a cél.
Most megvakultan vágjak a homálynak
és hirdessem, hogy a hatalmad él,
hogy vagy, mikor magamba sem talállak.
Most megvakultan vágjak a homálynak
és hirdessem, hogy a hatalmad él,
hogy vagy, mikor magamba sem talállak.
Nem vagy én bennem. Jaj, te végtelen-nagy.
Sem másokban. És itt a kőbe sem vagy.
Sehol se. És engem mindenki elhagy.
Sem másokban. És itt a kőbe sem vagy.
Sehol se. És engem mindenki elhagy.
Itt állok minden emberek jajával,
mit enyhíteni vágytam kegyed által,
ki nem vagy. Ó, lelkem ezer halált hal. . .
mit enyhíteni vágytam kegyed által,
ki nem vagy. Ó, lelkem ezer halált hal. . .
S mondják: egy angyal jött az éjen által. -
Miért egy angyal? Ah leszállt az éj
és közönyösen babrált a falombban,
gyermek riadt az éji nyugalomban.
Miért egy angyal? Ah leszállt az éj.
és közönyösen babrált a falombban,
gyermek riadt az éji nyugalomban.
Miért egy angyal? Ah leszállt az éj.
Az éj pedig nem is volt óriásibb;
így suhan el az éjek sora rég.
Kövek hevernek, néha egy eb ásít,
bús éj, olyan az egyik, mint a másik,
mely vár, amíg megpitymallik az ég.
így suhan el az éjek sora rég.
Kövek hevernek, néha egy eb ásít,
bús éj, olyan az egyik, mint a másik,
mely vár, amíg megpitymallik az ég.
Mert ily könyörgőt angyalok csapatja
nem hallgat meg s az Éj se fogja föl.
Az Elveszőt a föld magára hagyja
és eltaszítj a Őt tulajdon atyja
és nem fogadja be az anya-öl.
nem hallgat meg s az Éj se fogja föl.
Az Elveszőt a föld magára hagyja
és eltaszítj a Őt tulajdon atyja
és nem fogadja be az anya-öl.
