Kosztolányi Dezső: CSELÉDEK
szolgálnak egy életen át idelent.
Kedvébe ha járnak a finom uraknak,
meg is becsülik, mint az idegent.
lakásuk a csúnya, a vaksi szobák,
mikben sose laknál. - Itten az állat
több szívre, szelíd részvétre találhat,
mint ők - hiszen azt se tudod, kicsodák.
cserélgetik őket, akár a szeget
a tengelyen. És ha megbetegedtek,
kórházba velük, hamar elviteted.
fényt hozna s öröm szállhatna oda.
Egy drága tavasz, egy hajladozó ág
kinyitna szívükben egy isteni rózsát
s meglenne a szent öröm és a csoda.
csak ők az utolsók, mindörökig.
És mint azok, akiket összetipornak,
eldurvul a lelkük is, összetörik.
temette el egykori életét.
Idegen gyerekeknek az anyja-dadája,
s titkos koronát visel árva hajába,
mint Mária, a cseléd.