Kosztolányi Dezső: KÉSŐ ŐSZ VELENCÉBEN
KÉSŐ ŐSZ VELENCÉBEN
Rainer Maria Rilke
A városon az ősz szomoru titka,
Oly érdesen cseng az üvegkalitka,
| alig akad öröm horgára már. |
| ha rátekintsz. S a kertekből a nyár |
úgy csüng ki, mint sok-sok halotti bábu
De a mélyből, az erdők vadonábul
| egymásra hányt, legyilkolt csapata. |
| egy vágy liheg: mint hogyha éjszaka |
a tengernagy megduplázná a gályát
az éber arzenálban és acél
kedvvel kátrányozná a lég dagályát,
az éber arzenálban és acél
kedvvel kátrányozná a lég dagályát,
reggel pedig indulna a hajóraj
sok evezővel, minden lobogóval
s fujná a fény, a végzet és a szél.
sok evezővel, minden lobogóval
s fujná a fény, a végzet és a szél.
