Kosztolányi Dezső: ÖREG NÉNIKE
fürkészve, kacagva, mit is hoz a holnap,
kis gondjaikat szeliden kibeszélik
s merengve magukba tűnődve latolnak,
és hallani néha: Jövőre -,
ámde a néni a csipkekezében
oly biztosan érzi, mi csalfa, mi dőre
És lehanyatlik a kis, öreg álla
a drága, fehérlő, ritka korállra,
mellyel a sálját tüzi meg ő.
feltündököl ott két furcsa tekintet,
míg vigad a többi, meglepi mindet
és mutogatja, mint csodakincset,
mely régi fiókból villan elő.