Kosztolányi Dezső: TI, KIK ELESTETEK. . .

Full text search

TI, KIK ELESTETEK. . .
 
Émile Verhaeren
 
Ti, kik elestetek, húsz éves katonák,
s szemetek a lankát, az erdőt sose látja,
akkor még a tavasz nyilt, az élet barátja
s garázda fény nyargalt az árkon-bokron át.
 
Ki merte látni itt, hogy arany fény lobog
s szivárványos mezőn pingál a cifra hajnal.
A barbár háború dübörgött bús robajjal,
mikor megtudtuk a tanyán halálotok.
 
Elmentetek csendben s a tükör mélyein
a szem, a szív soká csak arcotok kereste
s a sánta zsámolyon ki se ült téli este,
ahol regéltetek a béke éjein.
 
Jaj! hol van ifjú, vad, titáni testetek,
hol a kar és a kéz, mondjátok, hol maradtok,
ti, kik oly izmosan kaszáltok és arattok?
Jaj! Az éj végtelen ölébe estetek.
 
Anyátok sírt szegény, mert sírnak még a nők,
babátok a bús hírt még felzokogva mondta,
beszélnek rólatok a faluban naponta,
majd jő egy nyári éj s másról beszélnek ők.
 
De én nem akarom, hogy elfeledjenek,
kik lenn alusztok most, ahol még sok csatán át
röpül a vad acél és földet váj a gránát,
ha újra zeng a harc a sírotok felett.
 
Szivembe zárom bús és egekig növő
mártíri nevetek, fáklyát gyújtok tinektek,
s díszőrséget állok a sírnál, hol pihentek,
mert az élet vagyok és vagyok a jövő.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi