Kosztolányi Dezső: ZARÁNDOKLÓ FÁK

Full text search

ZARÁNDOKLÓ FÁK
 
Émile Verhaeren
 
Mikor a haldokló sugárnyaláb
a vérző, őszi föld szívébe markol,
az ónszínű, kopár keresztutakról
zarándokolni indulnak a fák,
 
a bánatuktól nagyra nyúlanak,
jámbor, szelíd, kegyes, gondolkodó mind,
a levelük sír, sír és egyre bólint,
szomorú lombjuk könnyez, hallgatag.
 
Amerre nézel, mennek mindenütt
kettős sorokban, ó vajon mióta? -
A fényt keresi a fák légiója,
a nap, a nap hatalmas mágnesük.
 
A köpenyeik csupa aranyok,
rájuk esik az alvó, csöndes, esti
fény és a szélük haloványra festi,
a poros úton tömjén kavarog.
 
Haladnak a hegy bús szikláin át,
láttukra az ember döbbenve hallgat.
Titokzatos tanyák és törpe falvak
lerogynak és úgy mondanak imát.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi